A Felvidéken barangoltunk 2026
2026. május 7-én a Határtalanul Programnak köszönhetően 3 napos felvidéki kiránduláson vehettünk részt iskolánk 7-es osztályaként. Az utazásra alaposan felkészültünk, előtte ppt előadásokat tartottunk, és az Okosdoboz feladatain keresztül is ismerkedtünk a későbbi úticélokkal.
Az első napon a hosszú utazás után első állomásunk Kassán a Rodostói ház volt, ahová megérkezve először megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szobrát, majd meghallgattuk az önkéntes száműzetésben töltött éveiről szóló beszámolót. Megtekinthettük a szobákat, és meséltek nekünk arról is, hogyan került Törökországból Kassára az eredeti ház saját berendezéseivel együtt.
A patika múzeumban lenyűgöző volt, ahogy az üvegpadló alatt az eredeti épület falait láthattuk. Idegenvezetőnk arról is mesélt, hogy az épületben korábban alkimisták dolgoztak. Láttunk egy korabeli díszes pénztárgépet, amely a maga idejében a nyugta nyomtatásával a legmodernebbnek számított. A gyógyszerek kikeveréséhez használatos eszközöket is alaposan szemügyre vehettük. A patika tele volt különböző állatpreparátumokkal, amelyek abban a korban a gyógyszerész rátermettségét, szaktudását, hitelességét igazolták.
Rövid séta után az óvárosban Szlovákia legnagyobb templomát, a gótikus stílusban épült Szent Erzsébet dómot látogattuk meg, ami belülről is csodás látványt nyújtott. Felmentünk a szűk, meredek és kissé ijesztő Király lépcsőn, és felülről is megcsodáltuk a székesegyház belső terét. Ezután a dóm északi tornya alá 1906-ban épített sírkamrában koszorút helyeztünk el II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona síremlékére. A dóm külső részéről nyíló, 60 méteres Zsigmond toronyba is felmentünk, ahonnan kiváló kilátás nyílt a városra. Félelmetes volt a sötét lépcsőkön lefelé haladni, főleg amikor rájöttünk, hogy kívülről bezártak bennünket.
A nap végén a busz felé haladva egy futóverseny miatt kicsit várakoznunk kellett, de nemsokára elfoglalhattuk a szállásunkat Várhosszúréten. Itt már meleg étellel vártak minket, ami mindenkinek jólesett, és a szobák is kényelmesek voltak. Rövid beszélgetés és játék után jót aludtunk és vártuk a második napot.
A második napon a krasznahorkaváraljai Andrássy-mauzóleumba látogattunk. Nagyon megható, hogy gróf Andrássy Dénes ezt a gyönyörű épületet felesége, Franciska emlékére építtette. A bejárat felett az Andrássy család címere látható, előtte pedig két angyal szobor tart kardot. A kardok tetején Nap és Hold szimbólum található, amik azt jelképezik, hogy éjjel-nappal őrzik a nyughelyet. A jegypénztár őrház volt eredetileg. A mauzóleum rendkívül díszes, építéséhez kilenc vagon sóskúti mészkövet és különböző, értékes olasz, bécsi, svájci, román márványt és ónixot használtak. Az egymástól eltérő formájú és díszítésű oszlopok különösen érdekesek voltak. A síron a jótékonykodásról ismert Andrássy család jelmondata: „Nem látszani, de lenni” - olvasható latinul. Az oltárképet Franciskáról mintázták, érdekessége, hogy a 3D térhatású alak 6000 színes márvány darabkákból készült. A múzeum mögötti parkban áll egy kőszobor, ami a gróf hűséges tacskó kutyáját ábrázolja, talapzatán a ,,Treume um treume” (Hűség a hűségért) epigramma felirattal.
A mauzóleumból kifelé jövet hirtelen eleredt az eső és rohantunk a buszhoz. Sajnos mire odaértünk, mindenki alaposan elázott. A zuhogó esőben Krasznahorka várát még kívülről sem tudtuk megnézni.
Ezután a rozsnyói programok következtek, ahol idegenvezetővel megnéztük a város főterét, és felmentünk a harangtoronyba is, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra. Külön érdekesség volt a torony falába fúródott török ágyúgolyó. A templomban volt egy különleges „tiltott kép”, amit nem szabadott lefényképezni. Az emlékhelyek megtekintése után fagyiztunk a Piroska cukrászdában.
A második nap utolsó programjaként ellátogattunk az Andrássy- kastélyba. Az épület hatalmas és gyönyörű volt, mindenkit lenyűgözött a kastély szépsége. Az idegenvezető végigvezetett minket a termeken. Egy érdekes tárgy bemutatása közben véletlenül szlovákul folytatta a mondandóját, ezen mindannyian jót nevettünk. A legérdekesebb az a szoba volt, ahol preparált állatokat (elefántfejet, aligátort, királykobrát stb.) állítottak ki. A szállás felé haladva megálltunk egy Tesconál, ahol rágcsálnivalókat vehettünk az utolsó napra. Érdekes volt, mert sok olyan édességgel találkoztunk, ami nálunk nem kapható. Vacsora után közös játékkal és beszélgetéssel töltöttük az estét.
Az utolsó nap reggelére kicsit fáradtabb volt a csapat, de a hangulat továbbra is csodás volt. Elsőként Fülek várát néztük meg, amely romos állapotában is lenyűgözött minket. Miután idegenvezetőnktől meghallgattuk a vár történetét, magunk fedezhettük fel a várat. Az egyik bástyában régi kardokat, pajzsokat vehettünk a kezünkbe, katonai öltözékeket próbálhattunk fel, és rengeteg ágyúgolyót is láttunk. A vár legmagasabb pontjáról gyönyörű kilátás nyílt, ahonnan a város többi látnivalóját is megszemlélhettük. A vár mellett áll Füles kutya szobra. A monda szerint a kutya által talált kincsből építették a várat, ezért hálából róla nevezték el.
Ezt követően egy II. világháborús bunkert tekintettünk meg. A bunkerben fegyvereket, rajzokat, különböző használati tárgyakat, többek között egy korabeli kulacsot láttunk. Azt is megtudtuk, hogy korábban a városban fegyvergyár működött.
Alsósztregován a Madách-kastélyt is útba ejtettük, majd kirándulásunk utolsó megállója Szklabonya volt. Ez egy igazán méltó lezárása volt ennek a csodás és érdekes kalandnak. Az idegenvezető interaktív beszámolója után bejártuk az író házát, és kipróbáltuk a korabeli használati eszközöket. Megnéztük Mikszáth személyes tárgyait, íróasztalát és gyerekszobáját. A háza előtt álló szobornál elhelyeztük utolsó koszorúnkat, majd hazaindultunk. Dunakeszin megálltunk egy gyorsétteremnél és körülbelül este 18 órakor értünk Tatabányára.
Rengeteg új dolgot tanultunk a történelemről és a határon túli magyarok életéről, miközben sok szép helyet is meglátogattunk a történelmi Magyarország területén. Összességében nagyon tartalmas és élményekkel teli három napot tölthettünk Felvidéken. A látottak alapján a Nemzeti Összetartozás Napján kiállítást rendeztünk az iskolánkban, és egy kvíz segítségével a többi tanuló érdeklődését is sikerült felkeltenünk egy hasonló kirándulás iránt.
Tatabánya, 2026.június
- Tovább (A Felvidéken barangoltunk 2026)
- 2 megtekintés
